Nos, hosszú idő telt el, mióta nem írtam... Kicsit elhavazott az itteni élet, az egyetemi tennivalók, az otthoni egyetemi feladatok, stb.
De azért pár új élménnyel időközben gazdagabb lettem:
Costa da Caparica: A hullámok birodalma
A caparicai partszakasz Lisszabontól kb. egy fél órányira van. Nagyon kedvelt a tengerparti nyaralók és a szörfösök körében. A május elsejei hétvégén szerencsére beköszöntött (habár csak egy rövid időre sajnos) az igazi nyár, így a part felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk Caparicára, már tudtam, hogy a vízben a helyem. Ezen a szakaszon ugyanis olyan hullámok jönnek a part felé, amiket nem lehet nem élvezni. Így hamar a vízben kötötünk ki, megállva ott, ahol a hullámok visszafordulnak, és mindegyikbe beleugrottunk. Bár jéghideg volt a víz, ezt nem éreztük. Lefoglalt minket a harc a 1-2 méter magas hullámhegyekkel... :)
Ír kultúra Lisszabonban:
Egyik péntek éjjeli sétánk alkalmával ráakadtunk egy szuper irish pubra. Sajnos épp a zárás előtt voltak, így csak egy szám erejéig élvezhettük a szuper zenét. Egyből elhatároztuk azonban, hogy visszajövünk egyszer, és egy Guinness sör mellett egy estén át hallgatjuk az élő ír zenét. Persze másnap már ott is ültünk este a pubbal. 3 órán át egy gitáros és egy hegedűs játszotta a jobbnál jobb ír dalokat. És az a hegedűs... Olyan tempóban és olyan test-/kartartással játszott, hogy napokig elnéztem volna... :)
Micsoda szerencse...:
Nagy tehetségesen sikerült múlt hét pénteken elveszítenem a bérletemet... Igen, tudom, nem is én lennék... Eddig mindig csodálkoztam, hogy lehet ezt a bérletet elveszíteni, de nekem sikerült... A szerencsém az volt, hogy tudtam, hol esett az eset... Egy újságárus előtt csúszott ki valószínűleg a táskámból, és a nagy sietségben nem vettem észre. Csak mikor újra metróra szálltam volna. De addigra már az újságos zárva volt, és nem volt körülötte a földön egy bérlet sem. Azt gondoltam, a fene... erről lemondhatok... hónap eleje van... új bérlet: 30 euró, új kártya: 10 euró... micsoda befektetés... Azért még egy próbaként visszamentem hétfőn megkérdezni az újságosnál, nem találták-e meg a bérletem. Összeszedtem minden portugál tudásom, átgondoltam, hogy mondom, hogy a bérletem keresem, amit elhagytam... Odamentem, elmondtam a kulcsmondatot, és a bácsi rámutatott a kiakasztott bérletemre, ami rám várt... :)
Bár simán eltehették volna... a metrón senki nem ellenőrzi, a tied-e a bérlet, ők megőrizték nekem. :)
Salsa:
Tegnap az egyetem színházépületében egy Salsa című musical és táncos est keverékén voltam. Először kicsit féltem, hogy semmit nem fogok érteni a sztoriból, hiszen a portugál még mindig eléggé nehezen érthető számomra. De mivel az E&E ingyen jegyeket szerzett nekünk, azt gondoltam, megéri akkor is, ha csak a táncot élvezem. Hát megérte. A történet ugyan abszolút nem volt érdekes, a tánc viszont annál lebilincselőbb... Zseniális volt. Ha csak tized annyira tudnék táncolni, mint ők táncoltak ott a színpadon, elégedett lennék.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Én is akarom a hullámokat! :-)
Megjegyzés küldése