Fényképek

Tettem fel újabb képeket a Fotók közé.
Jó nézelődést!

Egyetem

Egy pár kép az egyetemről:

Mikor először megláttam, az az érzésem volt, mintha Miskolcon lennék, és a belváros után valahogy nem erre számítottam:


Ez a bölcsész kar épülete:



És az előbbi belülről:


Ami igen szuper, hogy sok büfé van, nem kell hosszan sorban állni, és legtöbbnek van kerthelyisége is. Ez az, ahol legtöbbször kávézom:

tervek

Pár terv az itt tartózkodásom idejére:
- elmenni Portóba, Sintrába, Bragába, és még ahova csak lehet
- kipróbálni a bacalhau-t és a rákot
- átrepülni Madeirára (remélhetőleg Petra társaságában)
- szörfözni
- az óceán partján aludni, és persze éjszaka fürödni benne
Ha megvalósultak, majd bejegyzem. :)

Cascais

Cascais egy Lisszabon közeli kisváros az óceán partján. Ott jártam ma. :)
Tehát a mai nap eseményei:
Leégés a napon... Ilyet még soha nem tettem márciusban... :D
Fürdés az óceánban. Ilyet még soha nem tettem eddig. :) Tök jó érzés volt, a probléma csak az, hogy rettentő hideg a víz. :D

(figyelem: van még egy új blogbejegyzés ez alatt is, kb. egy időben került fel ezzel... :) )

Érdekességek

Tiszta utcák:
Lisszabonban nem spórolnak a vízzel. Minden este, azaz éjszaka végigmossák az egész várost, hogy reggelre megint szép tiszta legyen. Hozzánk általában olyan hajnali 3 óra körül érnek, ilyenkor hallom a vízsugár hangját és a kocsit az ablakom alatt. :)

Drága okosodás:
Portugáliában mindenki, aki egyetemre szeretne járni, fizet... 900 eurót évente. Emellett nincs a közlekedésre sem diákkedvezményük az egyetemistáknak... Ilyenkor azt gondolom, mekkora jó világ van otthon... :D

Metró:
Itt nem vár a metró, ha futsz utána... bár ez talán otthon sincs másképp. de ott legalább nagyjából lehet tudni, mikor jön a következő... És ha épp indulni akar a vezető bácsi, az sem zavarja, ha még van a beszállásra várakozó utas... Így itt a nyomulás a szokás. A beszálló utasok nem várják meg, hogy kiszállj, nyomulnak, mihelyt kinyílik az ajtó...

Menza:
Az egyetemi menzán ebédelni nagyon olcsó itt. 2 euró 20 centért kapsz levest, főételt, desszertet, egy zsemlét és két pohár üdítőt. Bár néha a salátában találni egy-két muslicát, de azért finom a kaja. Az egyetlen probléma csak az, hogy legalább bő másfél, két órára van szükséged, hogy megebédelj. Először sorban állás, hogy fizethess, aztán a kajáért... minimum egy 45-55 perc... Ilyenkor gyakorolható a fontos portugál kifejezés: Paciência (nyugalom)

Divat:
Különleges ízléssel vannak megáldva az itteni lányok... Általában, ha mennek valahova, igen csinos felsőket vesznek fel, kifestik magukat és felvesznek egy szűk szárú farmert. Ez eddig még nem is lenne gond... De ehhez túrabakancsot, vagy sportcipőt húznak... Majd egyszer lefotózom őket, mert ezt látni kell. :)

Saudade:
Valamelyik este vacsorázni voltunk az E&E vezetőjénél, Catiánál. Volt ott egy lány, aki fadista (fado énekes). Szuper hangja van a lánynak. Meg is kérdeztük érdeklődésként tőle, hogy ezt lehet tanulni, vagy vele született az emberekbe itt a fadista tehetség. Erre ő ezt válaszolta: Nem lehet, ez portugál dolog, saudade...

Mozgalmas hétvége

Nos, az elmúlt hétvégén ha akartam volna sem lett volna nagyon alkalmam unatkozni. :) Pénteken este moziba mentem két német lánnyal, megnéztük A felolvasó című filmet, amit mindenkinek nagyon-nagyon-nagyon ajánlok. Szerintem szuper jó. Az eredeti tervünk az volt, hogy utána folytatjuk az esténket természetesen Bairro-Alto-ban, elvegyülve a tömegben... A film azonban kicsit más hangulatot teremtett, így az elvegyülés helyett Mojitot iszogatva a kivilágított várost néztük az egyik Miradouro-ról (kilátóhely)...

Szombaton délután Fado múzeumba mentünk. Szuper érdekes volt. Megismerni az egész műfaj történetét, múltját, a portugál gitárt... sokat okosodtam. :) Este pedig egy étterembe mentünk Fadot hallgatni. Az úton odafelé szembe találkoztunk egy kis kultúrház szerű dologgal, ahonnan népi zene hallatszott ki. Kiderült, egy népi zenekar és táncegyüttes próbál éppen ott, akik voltak olyan kedvesek és megengedték, hogy megnézzük őket. Ott ültünk vagy egy órát, néztük a táncosokat, hallgattuk a tangó-harmonikát, nagyon szuper volt. Ez egy amatőr együttes volt, a táncosok közt volt nyugdíjas, és általános iskolás is. Aztán mikor vége lett a próbának, kezdetét vette a szabadon zenélés, táncolás. Ekkor már mi is mindannyian kicsit közelebb merészkedtünk és ütöttük is a lábunk a ritmust. :) A végén beinvitáltak minket a csoport tagjai egy táncra. :) Nagyon szuper volt. Az E&E fő szervezője, Cátia felvetette az ötletet, hogy valamikor szívesen csinálnának nekünk egy népzenés néptáncos "workshop"-ot. Persze mind teljesen odavoltunk az ötletért. :)
Aztán jött a Fado. Egy kedves étterembe mentünk az Alfama negyedben. Ez a környék a Fado "őshazája". A hely ahova mentünk egy pici, turisták által alig ismert hely. Egy tipikus lisszaboni házban lévő picike éttermet képzeljetek el. Fehér abroszos asztalok, a falon úgy másfél méter magasságig csempe, felette is néhol még csempeképek, egyéb más képek, kendők, fotók. Teli a fal teljesen. Az egyik sarokban kis polcocskán szentek szobrai, mellette a tulajdonosok fotói. A pult olyan, mint nálunk a húsos pult a boltokban, benne gyümölcsök. A pult mögött két hűtő, a hűtő roskadásig tele borosüvegekkel. A pulthoz legközelebbi asztalnál a tulajdonos és az énekesek ülnek. Elegánsak. Öltönyben, kosztümben jöttek énekelni. És nagyon barátságosak. Megérkezik a nagyon finom helyben készült Sangriánk és kezdődik a zene. Két gitáros, egy énekes, de néha a közönség is beszáll, és énekli: é Lisboa, é Lisboa...
Egy kis zenei ízelítő:
Lisboa menina e moça
(praktikus tanács: ha jobb egér gombbal kattintasz a linkre, lesz olyan hogy megnyitás új ablakban, vagy új lapon. Ha arra kattintasz, nem lép el erről az oldalról, hanem mellette nyitja meg a linket)

Vasárnapi séta: a vasárnap is úgy kezdődött, mint minden más nap, ha az ember portugálokkal megy valahova. Találkozó fél 10-kor, de háromnegyed előtt senki nincs ott, aztán még várunk, hátha jön valaki, így talán negyed 11-kor meg is születik az elhatározás, hogy elinduljunk, de valami miatt mégis ott állunk még 10 percet. Majd mikor elindultunk, kiderül, hogy van, akinek még buszjegyet kell venni... akkor ők visszamennek a metróhoz, a többiek meg várnak. Tehát az indulás időpontja leghamarabb 11 óra... :)
A vasárnapi első uticél Belém volt, ez Lisszabon egyik külső része, lenn a Tejo partján, ott, ahol beletorkollik az óceánba. Megnéztünk ezernyi szép dolgot, amikről a képeket megtaláljátok a Lisszabon-túra címszó alatt a fotóim között. Még ma este, vagy holnap címkézem is a képeket, hogy tudjátok, mi mi. :) Röviden még a nap élményei: pasteis (fincsi lisszaboni sütemény...) evés, bár ez nem volt az igazi, mert az igazit Belémben csinálják, és a miénk nem onnan volt. Azt mondják, aki azt megkóstolja a belémit, már nem akar másik fajtát enni :), Ginginha: cseresznye/meggylikőr. A városban azt hiszem csak egy helyen kapni, egy pici helyen. Az üzlet előtt műanyag poharakkal állnak az emberek és iszogatják a finom italt. :) na és persze, végre valahára: Portói... szuper jó! Nem egy hétköznapi ital... :)

Képek

Tegnap a városban sétálgattam délután, képanyagot keresve a cikkemhez. Csináltam ezernyi képet, melyekből kiválogattam párat, és feltettem a fotóim közé, pár korábbi képpel együtt:
Fotók
A séta közben a Csík zenekar dalait hallgattam, ha van kedvetek, tegyétek ti is ezt a nézegetés közben:
Most múlik pontosan

Lisszabon kulTúra

Van egy szuper szervezete az egyetemünknek, az E&E (Erasmus&Erasmus). Volt erasmusos diákok, akik az egyetemünkön tanulnak segítenek nekünk minden jóban. Lisszabont megismerni, beilleszkedni, stb. Így ma egy kisebb sétát tettünk a szervezet pár tagjával a városban. Megnéztünk tök sok parkot, szép épületeket, érdekes helyeket, múzeumot, tereket és közben jót beszélgettünk.
pár kép róla:

Bairro Alto

Bairro Alto Lisszabon szórakozó negyede. Gondoltam, érdemes lenne szólnom róla pár szót. :)
Itt az éjszakai élet olyan 23 óra tájban kezdődik el leghamarabb. Akkor indul el, szerintem, a városban élő összes fiatal a Bairo Alto felé. A negyed utcáin egymást követik a bárok. Nagyobb részük pici kis helyiség, ahol meg tudod venni az italt, amit szeretnél, és amit aztán az utcán fogyasztasz el... Ezek az utcák nem túl szélesek... De annyi ember találkozik péntek és szombat esténként ott, hogy nem egyszerű dolog eljutni az utca egyik végéből a másikba... Mint egy zsúfolt koncertteremben... És persze mindig lehet találkozni pár ismerőssel. A bárok 2-kor zárnak, de persze akkor még nincs vége az estének. Általában nem szűnik ezekben utcákban még vagy egy-másfél órán át a tömeg... Senki nem siet eldönteni, merre tovább...

lakótársak

Ezek vagyunk mi. Egy szuper csapat:




Balról: Kathi, Noe, Chloé, Marion, és legelől Gregor

máshogy megy itt az élet ;)

Az elmúlt napok nagy része kicsit parában telt, ugyanis eléggé szervezetlen a portugál élet, így nem könnyű az egyetemen lenni és felvenni minden órát, amire szükségem van... Már folyamatban van a dolog, de mindig, mikor úgy érzem, hogy kezd egyenesbe jönni a sztori, jön valami komplikáció. De nem hagyom magam... :)
Az egyetemi szervezkedés mellett azért jutott időm másra is. Tegnap igazi turistaként jártam a belvárost, felszálltam a híres 28-as villamosra, ami végig visz a legjobb helyeken, ettem a híres lisszaboni sütiből (Pasteis de Belém). Persze a Belém negyedben készített az igazi, és hát az kicsit messze van, de azért itt sem volt rossz a belvárosban. :)
Pár érdekesség még az itteni közlekedésről:
A metrók ellenkező irányba járnak, mint akárhol máshol. Nem is tudom, hogy magyarázzam a legegyszerűbben: mintha jobb kormányos metrók lennének... Lehet, így nehéz elképzelni, de majd szemléltetem egy fotóval... Ha nem felejtek el csinálni... :)
Itt Lisszabonban csak akkor állnak meg a buszok és a villamosok a megállóban, ha leinted őket. Ha csak állsz ott, és leszálló meg nincs, nyugodtan tovább mennek.
A tömegközlekedés keményen ellenőrzött dolog itt. Nem lehet csak úgy bliccelni... Mindenhol kártyás beléptetőrendszer van... Így a villamosokra a fiatalok gyakran kívülről alaszkodnak fel. A probléma csak akkor van, mikor a villamos olyan szűk utcába ér, ahol épphogy csak el tud menni a házak között. Ilyenkor jön a nagy leugrás. :)
És még valami nagyon fontos... A kiszámíthatatlan közlekedés: Itt a buszmegállóban csak az van kiírva, hogy a busz 16 percenként jár. Vagy éppen 23. A villamosnál hasonlóképp, de mivel gyakori a dugó, vagy a rossz helyen parkoló autó, ez még kiszámíthatatlanabb. Így azt gondolná az ember, csak a metró megbízható... De arról sem tudni mennyi időnként jár... Majd jön egy... ki tudja mikor... :)

túl az első egyetemi napon

Ma voltam először itt egyetemen... Még nem volt semmi órám, most kell majd felvennem a kurzusokat. De bejelentkeztem az Erasmus irodában, kaptam diákigazolványt, elirányítottak a portugál kurzus színhelyére, ahol felvetettem magam egy kurzusra minden kedd és csütörtök estére. Holnap lesz az első órám. Kezdő csoportba jelentkeztem, csak hogy ott én lehessek a zseni... :D (valójában csak azért, mert nem hiszem, hogy nekem való lenne a haladó... ha mégis, majd váltok)
Ezen kívül megtettük (a kedves, bár néha kicsit furcsa tutorommal) a szükséges lépéseket, hogy legyen bérletem buszra és metróra. Szóval ha minden jól megy, holnap már kedvemre utazgathatok.
És még egy szuper ebédben is volt részem a menzán. Választhattam hal, hal és hal közül... említettem már, hogy nem szeretem a halat? ... ... ... :)
És a legfontosabb: tegnap beköltöztem a szobámba. Meg is mutatom rögtön. Kicsi, kicsit hűvös, de kedves, aranyos és az enyém. :)