óceános szombat délután

Mikor otthonra hidegfront érkezett, ide beköszöntött végre a nyár. Kicsit túlzásba is vitte a dolgot, hirtelen nagyon meleg lett. Így hát ma behódoltam a nap akaratának és elmentem Cascaisba az óceánhoz jeges teát iszogatva, olvasgatva lebarnulni. Ezt tette egész Lisszabon és környéke is, ugyan minden part Cascais irányába teli volt emberekkel... igazi tömeg volt. És már nem csak a parton, de a vízben is lehetett embereket látni.
Íme pár kép a portugál nyár kezdetéről:
A part és a víz
És a csapat

Látogatók

Az elmúlt egy hétben a nővérem, Réka és a férje voltak itt meglátogatni engem, és persze megnézni Portugáliát, legfőképp Lisszabont. Hoztak nekem egy csomó tök jó dolgot: anya sütijét, 30 db túró rudit, kolbászt és szalámit. Nyammm. :)
Amellett, hogy meglátogattuk a szokásos látnivalókat, beiktattunk még három olyan programot is, ami nekem is még új volt:
1. Batalha - egy kedves kis város egy Mánuel stílusú kolostorral, ami a világörökség része. Érthető módon, mert lenyűgöző...
2. Oceanario - Lisszabon óceánáriuma, ami Európában a legnagyobb. Egy hatalmas és sok kicsi medencében olyan állatokat láttunk, amit még élőben soha. A kedvencem a vidra páros volt. Annyira aranyos állatok. Elnéztem volna őket órákig, ahogy játszottak egymással.
3. Sesimbra és a Serra da Arrábida - Sesimbra egy Setúbáltól nem messze fekvő kis halászfalu az óceán partján, ami sajnos mára már teljesen beépült szállodákkal. A város az Arrábida hegység lábánál fekszik, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. Így hát ejtettünk egy kisebb túrát arrafelé, ahol tényleg lenyűgözött minket a látvány (szerintem ez Portugália legszebb helye...) és persze a kedves remete bácsi is, akivel út közben összefutottunk. :)
A hét fontos tanulsága volt még, hogy rá kellett jönnöm, Rékáékban folyik egy kis japán vér... a napi 250-300 fotó teljesen áltagos volt... :) De tényleg nagyon jó képeket készítettek. Ha felteszik őket a netre (persze nem mindet, nyugi), akkor majd megírom, hol tudjátok megnézni őket.

az elmúlt időszak...

Nos, hosszú idő telt el, mióta nem írtam... Kicsit elhavazott az itteni élet, az egyetemi tennivalók, az otthoni egyetemi feladatok, stb.
De azért pár új élménnyel időközben gazdagabb lettem:

Costa da Caparica: A hullámok birodalma
A caparicai partszakasz Lisszabontól kb. egy fél órányira van. Nagyon kedvelt a tengerparti nyaralók és a szörfösök körében. A május elsejei hétvégén szerencsére beköszöntött (habár csak egy rövid időre sajnos) az igazi nyár, így a part felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk Caparicára, már tudtam, hogy a vízben a helyem. Ezen a szakaszon ugyanis olyan hullámok jönnek a part felé, amiket nem lehet nem élvezni. Így hamar a vízben kötötünk ki, megállva ott, ahol a hullámok visszafordulnak, és mindegyikbe beleugrottunk. Bár jéghideg volt a víz, ezt nem éreztük. Lefoglalt minket a harc a 1-2 méter magas hullámhegyekkel... :)

Ír kultúra Lisszabonban:
Egyik péntek éjjeli sétánk alkalmával ráakadtunk egy szuper irish pubra. Sajnos épp a zárás előtt voltak, így csak egy szám erejéig élvezhettük a szuper zenét. Egyből elhatároztuk azonban, hogy visszajövünk egyszer, és egy Guinness sör mellett egy estén át hallgatjuk az élő ír zenét. Persze másnap már ott is ültünk este a pubbal. 3 órán át egy gitáros és egy hegedűs játszotta a jobbnál jobb ír dalokat. És az a hegedűs... Olyan tempóban és olyan test-/kartartással játszott, hogy napokig elnéztem volna... :)

Micsoda szerencse...:
Nagy tehetségesen sikerült múlt hét pénteken elveszítenem a bérletemet... Igen, tudom, nem is én lennék... Eddig mindig csodálkoztam, hogy lehet ezt a bérletet elveszíteni, de nekem sikerült... A szerencsém az volt, hogy tudtam, hol esett az eset... Egy újságárus előtt csúszott ki valószínűleg a táskámból, és a nagy sietségben nem vettem észre. Csak mikor újra metróra szálltam volna. De addigra már az újságos zárva volt, és nem volt körülötte a földön egy bérlet sem. Azt gondoltam, a fene... erről lemondhatok... hónap eleje van... új bérlet: 30 euró, új kártya: 10 euró... micsoda befektetés... Azért még egy próbaként visszamentem hétfőn megkérdezni az újságosnál, nem találták-e meg a bérletem. Összeszedtem minden portugál tudásom, átgondoltam, hogy mondom, hogy a bérletem keresem, amit elhagytam... Odamentem, elmondtam a kulcsmondatot, és a bácsi rámutatott a kiakasztott bérletemre, ami rám várt... :)
Bár simán eltehették volna... a metrón senki nem ellenőrzi, a tied-e a bérlet, ők megőrizték nekem. :)

Salsa:
Tegnap az egyetem színházépületében egy Salsa című musical és táncos est keverékén voltam. Először kicsit féltem, hogy semmit nem fogok érteni a sztoriból, hiszen a portugál még mindig eléggé nehezen érthető számomra. De mivel az E&E ingyen jegyeket szerzett nekünk, azt gondoltam, megéri akkor is, ha csak a táncot élvezem. Hát megérte. A történet ugyan abszolút nem volt érdekes, a tánc viszont annál lebilincselőbb... Zseniális volt. Ha csak tized annyira tudnék táncolni, mint ők táncoltak ott a színpadon, elégedett lennék.